Oldal kiválasztása

A legnagyobb próba az embert sokszor abban éri, hogy amit elkezdett, azt be is fejezze. Akkor is hű legyen az elhatározásohoz, ha nem esik jól. A próbákat csak akkor lehet győztesen megúszni, ha a célt nem veszítjük el a szemünk elől. A következő részben olyan motiváló bibliai idézeteket, igéket gyűjtöttem össze a kitartásról, amelyek nekem is segítenek.

A világ számos pontján tapasztalható még ma is a keresztényüldözés abban az értelemben, hogy szó szerint veszélyben az életük. A nyugati világban mindez alattomosan jelenik meg. Sokszor lepi el az embert az apátia, a közöny vagy fordítva az élményhajhászás. “Nincs” idő lenyugodni, elmélyülni. Leszokunk lassan az istenkeresésről, max. instant gyors, pörgős, szórakoztató üzeneteket hallgatunk, bömböltetjük a keresztény “diszkózenét”, de már rég levettük a szemünket a célról. Pontosan ezért nagyon is aktuális a kitartásról szóló bibliai igéken elmélkedni, és olyan szokásokat kialakítani, ami a kitartásunkat megedzi. A látszólagos csend is megpróbáltatás, mert könnyen elalszunk vagy elfásulunk.

Kitartásról akkor beszélhetünk, ha rendíthetetlenül menetelünk előre. Ha látjuk a célt és hiszünk benne, akkor nagyobb eséllyel érhetünk el oda. Amúgy pedig csak hánykolódunk és könnyen feladjuk.

Zsid 12:1-4

Ezért mi is, akiket a tanú(bizony)ságok ily nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet és a
behálózó vétket, kitartással fussuk meg az előttünk fekvő küzdőteret,

nézzünk oda a hit(hűség) elkezdőjére és bevégzőjére. Jézusra, aki az előtte fekvő öröm helyett
elszenvedte a keresztet (kínkarót), a gyalázattal nem törődött és az Isten trónjának jobbján leült,

mert gondoljátok meg, hogy ő aki a bűnösöktől ekkora támadást tűrt el azért, hogy el ne lankadjatok lelketekben elcsüggedve,

mert nem álltatok ellen vér(ontás)ig a bűn elleni tusakodásban

A bibliában a kitartás fogalma a keresztényüldözéssel együtt járt. Legyünk kitartóak a nyomorúságban, a próbában, az üldözésben! Érdekes, hogy a kitartás szó ( görögül hüpomoné) alatta maradást is jelent, meg persze a következőket: tűrés, elviselés, türelem, állhatatosság.

Róm 5:3 de nem csupán ezzel, hanem dicsekszünk nyomorúságokban is, tudva, hogy a nyomorúság kitartást (alatta maradást) munkál,

Róm 5:4 a kitartás kipróbáltságot, a kipróbáltság pedig reménységet,

Róm 5:5 a reménység pedig nem szégyenít meg, mert az Isten szeretete kiáradt (kiöntetett) szívünkbe a nekünk adott Szent Szellemen keresztül,

Kicsit érdemes a próbákra úgy tekinteni, mint egyfajta tesztelésre. Mintha át kellene menni a megbízhatóság vizsgáján. Ez most nekem is kijelentés, mert sokszor érezzük úgy, hogy magunkra maradunk a nehézségeinkben, pedig Isten és az angyalok is figyelnek. Sokszor nem avatkoznak közbe, mert nem az a cél, hogy mielőbb jó legyen nekünk, hanem, hogy átmenjünk a vizsgán, és ezzel új szintre lépjünk! És nem mellékesen megtelik a szívünk olyan jó érzéssel és gondolatokkal, amit reménységnek nevezünk. Rengeteg ilyen történetet hallottam, hogy a legnagyobb próbákban – úgy hogy semmi sem változott látható szinten – egyszercsak megjelent egy mennyei derű, békesség és reménység.

Jak 1:2 Csupa örömnek tartsátok testvérek, ha sokféle megpróbáltatásba estek,

Jak 1:3 tudjátok, hogy hithűségetek vizsgatétele kitartást munkál.

Jak 1:12 Boldog férfi az, aki kitart a megpróbáltatásban, mert ha megvizsgált lesz, elnyeri az élet győzelmi koszorúját, amelyet az Isten az Őt szeretőknek ígért.

Jak 1:13 Nehogy valaki azt mondja, akit megpróbáltatás ér, hogy Isten kísérti, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, Ő pedig nem kísért senkit,

Az a jó hír, hogy minden próbának vége lesz, csak amikor benne vagyunk ezt nem látjuk. Isten nem kísért, de beleenged sok mindenbe, pláne, ha a hülyeségeink miatt jutunk bajba. Ahogy írja is az Biblia a következő igeversekben, Isten elkészíti a megoldást, és a próba nagyságának is mértéket szab. Sok mindent kibírunk, amire nem is gondolnánk. Viszont tisztában vagyok azzal, hogy vannak dolgok, amelyeket már nem bírnék elviselni, akármekkora is a hitem. Ember vagyok.

1Kor 10:13 nem ért titeket egyéb kísértés, hacsak nem emberi, de hűséges az Isten, aki nem enged titeket azon felül kísérteni (megpróbálni), mint amit elviselhettek, hanem a kísértéssel együtt elkészíti a kijutást is, hogy képesek legyetek azt elviselni.

Úgy látszik, ami viszon ki lett ránk szabva, azt összeszorított foggal is ki kell bírni:

Fil 4:13 Mindeneket kibírok Abban, Aki megerősít engem.

Itt viszont bejön a képbe, hogy nem egyedül kell elviselni a nehézségeket, hanem Benne, Istenben. És most visszakanyarodhatunk a kitartás szó eredeti jelentésére, ami az alatta maradás.

Zsid 10:36 mert kitartónak kell lennetek, hogy az Isten akaratát megtegyétek, és így elnyerjétek az ígéretet,

Zsid 10:37 mert még csak parányi, nagyon parányi idő, és aki eljön, itt lesz és nem késik,

Zsid 10:38 a megigazult pedig hithűségből él, de ha meghátrál, nem leli tetszését abban a lelkem,

Zsid 10:39 mi pedig nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hit(hűség)éi a lélek megnyerésére.

A Biblia kifejezetten leírja, hogy a próbatétel ideje nagyon parányinak számít, ezért is ki kell bírni, mert mindenképpen vége lesz. Egyszer egy rokonom úgy próbált (sikerrel) lebeszélni valakit az öngyilkosságról, hogy az életet egy színpadi szerepléshez hasonlította. Nem megyünk le a színpadról addig, amíg nincs vége az előadásnak. Egyet tudnunk kell, tényleg ideig való csak a próba, és az életben természetes, hogy váltja egymást a jó és a rossz, az öröm és a bánat. Erről olvashatunk a Prédikátor könyvében (Káldi-NeovulgátaA Prédikátor könyve3. fejezet):

31Mindennek megvan a maga órája,
és az ég alatt minden dolog elmúlik a maga idejében.

2Ideje van a születésnek és ideje a halálnak,
ideje az ültetésnek és ideje a kiszakításnak.

3Ideje van az ölésnek és ideje a gyógyításnak,
ideje a lebontásnak, és ideje az építésnek.

4Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek,
ideje a gyásznak, és ideje a táncnak.

5Ideje van a kő szétdobálásának, és ideje a kő összeszedésének,
ideje az ölelkezésnek, és ideje az ölelkezéstől való tartózkodásnak.

6Ideje van a keresésnek, és ideje az elveszítésnek,
ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak.

7Ideje van az eltépésnek, és ideje az összevarrásnak,
ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.

8Ideje van a szeretetnek, és ideje a gyűlölködésnek,
ideje a háborúnak, és ideje a békének.

Egyszerűen el kell ezt fogadni. Mégis ha megértjük, hogy a nehézségnek is értelme és jutalma van, a nehézségek közepette is megbékélhetünk, és akár boldogok is lehetünk. Milyenek legyünk hát?

Róm 12:12 a reménységben (váradalomban) örülök, a nyomor(úság)ban kitartók (béketűrők), az imádkozásban állhatatosak (ragaszkodók),

Végezetül essen szó arról is, amikor egy kicsit el kell gondolkodni, hogy miért is szenvedünk. Amit teszünk vagy mondunk bumerángként jön vissza egyszer az életünkben. Akár jó, akár rossz. De nem tudjunk mikor. Csodálkozunk, hogy mivel érdemeltük ki a bajt, ami minket ért.

1Pét 2:20 mert milyen dicsőség az, ha vétkeztek, és eltűritek az arculütést? de ha jót tesztek és szenvedve eltűritek, ez kegyelem (ez kedves) az Istennél,

1Pét 2:21 mert erre vagytok elhíva, mivelhogy Krisztus is szenvedett értetek, nektek példát hagyott hátra, hogy kövessétek a nyomdokait.

Ez elég durva így, hogy arra lettünk elhívva, hogy jót tegyünk, és szenvedjünk a másikért. De hát Jézust kell követnünk. Nagyon szomorú vagyok, amikor látom, hogy empatikus, érzékeny lelkű emberek, művészlelkek nem bírják az igazságtalanságot és a gyötrődést, és öngyilkosok lesznek, vagy megbetegednek. Nem is tudok erre mit mondani, csak sírok értük. Minél lelkiismeretesebb valaki, annál jobban tud szenvedni egy hazug, képmutató rendszerben. Ne adjuk fel, bármi is ér! Mindenképpen jó lesz a befejezés, ha kitartunk!

5Akik könnyek között vetnek,
majd ujjongva aratnak.

6Csak mentek és sírtak,
úgy vitték vetni vetőmagjukat;
de ujjongva jönnek vissza majd,
s úgy hozzák a kévéiket.

Végezetül hadd küldjek mindenkinek egy érdekes hangulatú videót. Emlékezzünk meg azokra, akik már elmentek, és imádkozzunk azokért, akik most is próbákon mennek át. Törjön be a fény az alagútba!