Karácsony közeledtével sokan keresnek karácsonyi bibliai idézeteket, bibliai verseket Jézus születésével kapcsolatosan. Ha viszont alaposan tanulmányozzuk a Bibliát, nagyon nehéz lesz összefüggéseket felfedezni az olvasottak és aközött, amit Karácsonyként élünk meg a 21. században.
Miről szól most a karácsony?
A karácsony a szeretet ünnepe, Jézus Krisztus születésnapját is ilyenkor szokás ünnepelni. Karácsonyfát állítunk, bejglit sütünk, elkészítjük az ünnepi vacsorához a legszebb karácsonyi asztali dekorációt. Feldíszítjük a lakást, követjük a legújabb karácsonyi trendeket, akinek van, beüzemeli a kandallót, biokandallót. Vendégeket hívunk, ajándékokat vásárlunk vagy kézzel készítünk szívből jövő apróságokat. Rengeteg ötletet és hasznos írást talhatunk pl. ezeken a karácsonyi oldalakon: karacsonynapja.hu, karacsony.info.hu. Nem akarok ünneprontó lenni, de ha keresztény gyökereket keresünk a karácsony mögött, akkor kicsit mélyebbre kell ásni!
A karácsony eredete – a karácsony történelmi háttere
A legtöbb ember úgy gondolja, hogy a karácsony Jézus Krisztus születésének ünnepe. A keresztény vallások többsége a karácsonyt hagyománynélkülözhetetlen részeként fogadja el, és kevesen kérdőjelezik meg, hogy valójában mikor és hogyan kezdődött az ünnep megtartása. Az ajándékozás, az ünnepi események, a fények és a karácsonyfa díszítés szokásai állítólag Isten Fia születésének tiszteletére szolgálnak, de a történelmi kutatások, a bibliai tényekkel párosítva, mást bizonyítanak. Bár keresztény eredetűnek tekintik, ez az ünnep mélyen az ókori pogány rituálékban gyökerezik, és a Biblia tanításai nem támasztják alá.
Az első karácsonyi ünnepség ideje és helye nem ismert; bár úgy tűnik, hogy a történelem a keresztények utolsó nagy üldözésének dátumát jelzi a harmadik században. [1] A karácsony megtartása nem újszövetségi eredetű. [2] Az is ismert, hogy Krisztus legkorábbi követői nem tartották meg a karácsonyi ünnepséget; és nincs bizonyíték arra, hogy még a saját születésnapjukat is megtartották volna. [3]
Úgy gondolják, hogy I. Julius pápa kimondta, hogy Krisztus születését Kr. u. 350 körül, december 25-én kell megünnepelni. Ezt a dátumot nem azért választották, mert valójában Jézus Krisztus születési dátuma volt, hanem azért, mert egybeesett az ókori Róma téli napfordulójának ünnepélyével. Az egyház tisztviselői pedig úgy látták, hogy ez az időpont célszerű a kereszténység előmozdítására. A karácsony valójában a római Saturnalia ünnepségből származik; amelynek központjában az evés, az ivás és az ajándékozás állt. [4]
Saturnalia (Szaturnália) – a mai Karácsonyt meghatározó gyökerek
A téli napforduló jelentette az év legrövidebb napját, valamint azt a pontot, amikor a napok fokozatosan ismét meghosszabbodtak. A rómaiak számára ez az újjászületés és a növekedés idejét szimbolizálta. A római törvényben adecember 17-25. közötti időszakot jelölték ki a Saturnalia ünnepként. Ebben az időszakban a római bíróságokat bezárták, és a törvény előírta, hogy a fesztivál idejére senkit sem lehet büntetni vagyon- vagy ember ellen elkövetett bűncselekmények miatt. [5]
Az ősi Saturnália szokások valószínűleg minden másnál jobban hozzájárultak a modern karácsonyi ünnepekhez. Az örömünnep, a mulatság és a zöld karácsonyi dekoráció mind a régi hagyomány elemei voltak, amelyek a mai napig is népszerűek. [6] A lakomák és az ivászat mellett a rómaiak apró ajándékok, például viaszgyertyák, viaszgyümölcsök és agyagbabák cseréjével fejezték ki egymás iránti jóakaratukat. [7]
Mithras születése – Yule ünnep és a karácsony
Észak-Európa pogány törzsei is megünnepelték saját téli napfordulójukat, Yule néven. Yule a pogány napisten, Mithras születésének szimbolikus jelképe volt, és az év legrövidebb napján figyelték meg. Azt hitték, hogy a napok egyre hosszabbak és melegebbek, hogy a napisten növekszik és felnőtté válik. Szokás volt gyertyákat gyújtani, hogy ösztönözzék Mithrást – és a napot – a következő évben újból megjelenni. Hatalmas Yule rönköket égettek a nap tiszteletére. Maga a Yule szó „kereket” jelent, a kerék a nap pogány szimbóluma. [8] Amikor a pogány germán törzsek (a frankok és az alemánok) korai invázióik idején rátaláltak a napfordulót ünneplő rómaiakra, a szokáshoz hasonlóan beépítették azt saját vallástípusukba. [9] Hasonló motívumokat az ókori Egyiptomban is találunk. A kora egyiptomiak pl. a tél közepén ünnepelték meg, hogy Horusz istenük – Izisz fia – megszületett. [10]
A karácsony elterjedése a kereszténységben
Amint a kereszténység elterjedt a korai évszázadok során, az akkori római katolikus egyházat riasztotta, hogy híveik folytatták a Saturnalia ünnepséghez kapcsolódó pogány szokásokat. Eleinte az egyházi vezetők megtiltották ezt a fajta mulatságot, de hiába. Végül úgy döntöttek, hogy „megszelídítik” az ünnepet, és megpróbálták „átformálni” Isten Fiának a tiszteletére a római isten, Szaturnusz imádata helyett. Az egyház hatóságai bölcs ötletnek tartották, hogy „szent” értelmet adjanak a pogány ünnepeknek, minthogy elrettentsék a friss megtérőket azzal, hogy teljesen betiltják azokat. A „Krisztusi Szentmise” december 25-i dátumát az egyház hivatalosan 375-ben fogadta el, hogy Krisztus születését ünnepeljék a napot tisztelete helyett. [11]
Amikor Konstantin császár a kereszténységet a Római Birodalom „új hitének” nyilvánította, nem látott ellentmondást a „kereszténységnek” tekintett és a napimádás római gyakorlata között. Az eredmény a kétféle meggyőződés és hagyomány ötvözése volt. [12] A gyülekezet híveit arra utasították, hogy „égi és ne földi módon” ünnepeljék meg ezt az „új” ünnepet. Sokan voltak azonban, akik nem volt hajlandóak elfogadni ezt az ünnepet, mert az emlékeztette őket a régi pogány hagyományokra. [13]
Zöld karácsonyi dekoráció – a karácsonyfa eredete
A zöld ágak használatát az otthonok díszítésére továbbra is tiltották, mint pogány bálványimádást, de az évszázadok során ez is az ünnep elfogadott szokásává vált, és így van ez ma is. [14]
A téli napfordulón a rómaiak babérral, örökzöld fákkal és lombokkal díszítették otthonaikat. A napforduló germán szertartásai szerint magyalt és borostyánt használtak a dekorációhoz és vallási szertartásukhoz, azzal a meggyőződéssel, hogy a magyal bogyók az istenek eledele. Észak-Európában az örökzöld ágakat „ördögűző” eszközként használták, és a fagyöngyöt áldozatul kínálták a bálványoknak. A karácsonyfa használata a kora druidai fahódolás gyakorlatára vezethető vissza. Később, amikor „keresztény” módra kellett ünnepelni, karácsonyfával tisztelegtek a kisded Jézus előtt. Ezzel váltották ki a fáknak felajánlott pogány áldozatokat, amelyek gyakran emberi életet is követeltek. [15]
A karácsonyi ajándékozás szokása
Bár sokan társítják az ajándékozást a bölcsekkel és a Krisztus-gyermeknek szánt ajándékokkal, ez a gyakorlat is pogány eredetű. A rómaiak „jó szerencse” ajándékokat cseréltek a Szaturnália idején. A fesztivál ideje alatt a gazdagok ajándékokat is adtak a szegényeknek „a szabadság aranykorának tiszteletére, amikor a Szaturnusz isten kormányozta az ismert világot”. [16] Más szokások, például a gyertyák, valamint a karácsonyi sütemények sütése pogány szokásokként kezdődtek, amelyeket szintén étfordítottak Jézus Krisztus születésének tiszteletére.
Karácsony és a Biblia
Annak a legvalószínűbb oka, hogy a karácsonyi ünneplést csak Krisztus halála után több száz évvel kezdték meg, az a tény, hogy a történelemben nincsenek olyan írások, se szentírások, se egyéb, amelyekből kiderülhetne Krisztus születésének pontos dátuma. [17] A csillagászok, történészek és bibliatudósok szempontjából december 25-e dátum határozottan nem lehet Jézus születésének helyes dátuma. [18] A Biblia számtalan bizonyítékokkal szolgál arra vonatkozóan, hogy miért téves elfogadni december 25-ét Jézus születésnapjaként.
Vajon Jézus karácsonykor született?
A bibliai leírás alapján sok történész úgy gondolja, hogy születése nagy valószínűséggel ősszel következett be. [19] A Lukács 2: 8-ban ezt írják:
„És ugyanabban az országban pásztorok tartózkodtak a mezőn, és éjjel vigyáztak nyájukra.”
A meteorológusok Bethlehemben decemberben meglehetősen hidegnek, fagypont körülinek tartják az átlaghőmérsékletet. December és január az az időszak továbbá, amikor Betlehem a legnagyobb csapadékmennyiséget kapja. Az éghajlat az elmúlt 2000 évben semmilyen mértékben nem változott, ezért nagyon valószínűtlen, hogy a pásztorok ilyen hidegségben táboroznának a mezőkön nyájaikkal együtt. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a Talmud azt állítja, hogy az állotokat márciusban engedték ki legelni, és november elején hozták be. A mai Palesztinában mind az állatok, mind a pásztorok fedél alatt vannak a karácsonyi szezonban. [20]
Egy másik nyom a Dániel 9:27 bibliai könyvében nyugszik, amely elmagyarázza, hogy Krisztus földi szolgálata csak 3-1 / 2 évig tartott. Akkor kezdte el ezt a szolgálatot, amikor 30 éves lett (Lukács 3: 21–23), amint azt a zsidó törvény előírja. A szentírások azt is mutatják, hogy megölték a zsidó húsvétkor (János 18:39), amely év tavaszán történt, ésszerűvé tette, hogy ősszel kellett volna születnie.
Figyelemre méltó az is, hogy a Biblia bizonyos események számos konkrét dátumát említi. Ha a Mindenható Isten fontosnak érezte hívei számára a születési dátumot, amikor Fia emberi formában született, akkor gondoskodott volna arról, hogy ezt feljegyezzék.
A napkeleti bölcsek (3 királyok) vajon az újszülött Jézussal találkoztak?
A szentírások által cáfolt másik karácsonyi tévhit az, hogy a mágusok vagy bölcs emberek Jézus születésének éjszakáján érkeznek a jászolhoz. A Lukács 2: 8–17-ben szereplő beszámoló arról árulkodik, hogy a pásztorok, nem pedig a bölcsek, találták meg a jászolban fekvő csecsemőt, miután angyaltól kaptak kijelentést. Ez volt az a „jel”, amelyet az angyal mondott nekik, hogy keressék őket. A bölcsek azonban egy másik országból – valószínűleg jóval távolabb – utóbb egy csillag megfigyelésével és követésétől vezérelve utaztak. Amikor megérkeztek, hogy felajánlják Jézusnak adományaikat, az anyjával, Máriával egy házban találtak egy kisgyermeket, nem pedig csecsemőt. (Máté 2: 9–11.) Különbség van a pásztorok között, akik „csecsemőt a jászolban” találnak, és a bölcsek, akik Jézust „házban lévő kisgyerekként” fedezik fel. Az sem világos, hogy valójában hány bölcs volt: A Máté 2:11 három ajándékot említ, melyeket Jézusnak ajándékoztak, de nem sorolja az ott tartózkodók számát.
A Máté 2:16 egy másik pontja elmagyarázza, mi történt, amikor Heródes, Júdea királya rájött, hogy a bölcsek nem tértek vissza, hogy megmondják neki, hol van Jézus: Heródes felbőszült és kiküldött egy rendeletet, amely szerint Betlehemben és a környező vidéken minden gyermek két éves vagy fiatalbb meg kellett ölni. Ha Jézus ekkor még csak csecsemő volt, kétségesnek tűnik, hogy Heródes szükségesnek tartotta volna a gyermekek megölését két éves korig. Úgy tűnik, hogy ezt az elhatározást annak az időpontnak megfelelően határozta meg, amelyet „szorgalmasan kikérdezett a bölcsektől”.
Ünnepeljük a Karácsonyt vagy sem?
Ezt mindenki döntse el. Mivel a gyerekeknek és nekem is nagy örömöt okoz a karácsonyi készülődés, főzés, nagy családi vacsora és ajándékozás, mi megtartjuk a karácsonyt. Bevallom viszont, hogy nem tudom összefüggésbe hozni Jézus születésével. Úgyis mindig Jézusra gondolok, de erőltetni nem tudom a vallásos érzületet. Nem tartom bálványimádásnak sem, mivel nem érdekel sem Szaturnusz sem Hórusz sem Mithrász se senki, csak Jézus! Akkor már inkább bálványimádás a kütyüzés és az állandó telefonozás.
Történetek, versek, mesék a karácsonyról gyerekeknek
Emlékszem viszont a gyerekkori csalódásomra, amikor azt gondoltam, hogy Jézuska hozza az ajándékot. 4 éves voltam, amikor az első igazi családi karácsonyt megtartottuk. A szüleim nagyon kitettek magukért, izgultak, hogy vajon mit szólok a csillagszóró, a karácsonyfa és az ajándékok láttán. Csengettyűztek, én meg rohantam ki, hogy hol van a Jézuska?! Azt mondták, hogy már elment. Nem igaz, hogy nem lehetett megvárni! Mondhatták volna Neki, hogy mindjárt jövök! Szétnéztem, de már nem érdekelt se a karácsonyfa, se az ajándékok, csak annyit tudtam mondan bánattal teli haragomban: DE RONDA! Ez a tüske sokáig bennem maradt. Biztos a szüleimnek is rosszul esett, de én velük ellentétben nem voltam soha ateista, úgyhogy „kár” volt elültetni bennem, hogy „jön a Jézuska” – mert jobban vártam Őt, mint az ajándékot, amit hoz… Na most kiírtam magamból! 😉
Mivel a karácsonyt körbelengi valami szívderengető melegség, ezért nem érdemse mindenestől kidobni az ablakon. Én kifejezetten szeretem a karácsonyi történeteket pl. Charles Dickens Karácsonyi Ének c. művét, mert bibliai igazságokat elevenít meg művészi eszközökkel. A limonádé filmeket nem igazán csípem, de különösen a skandináv filmek közül vannak nagyon jók, amelyeket a téli szünetben mutatnak be. Sajnos egyiknek a címére sem emlékszem. 🙁
Történeteket, meséket és verseket találhatunk az alábbi blogon:
A karácsony története gyerekeknek
Azt kívánom, hogy mindenki találja meg Jézust, mert nem hagyott ott igazából. Elhozta a legnyagyobb ajándékát, saját magát meg a megváltást. De nekem a legnagyobb ajándék Ő maga!
Boldog Karácsonyt!
Forrás: Bible Research
Hivatkozások
1 Earl W. Count, 4000 Years of Christmas, (New York: Henry Schuman, 1948), p. 11.
2 Cyclopeadia of Biblical, Theological, and Ecclesiastical Literature, (1882), Vol. 2, p. 276.
3 https://www.hope-of-israel.org/earlybirth.htm
4 The Roman Winter Festival of Saturnalia: Discover the Origins and Customs of a Roman Midwinter Festival | Suite101.comhttps://natasha-sheldon.suite101.com/saturnalia-a35729#ixzz1exwZDzVm
5 https://thetruthandlight.wordpress.com/2008/12/25/saturnalia-the-real-roots-of-christmas/
6 https://allan-m-heller.suite101.com/modern-christmas-ancient-rome-a37434
7 https://christmas-celebrations.org/220-saturnalia.html
8 de.essortment.com/christmaspagan_rece.htm
9 Charles F. Vinson, „Why the World Needs Christmas”, The Plain Truth, Vol. XXXVIII (December 1973), p. 19.
10 Alfred C. Hottes, 1001 Christmas Facts & Fancies, (A.T. deLamare Co., Inc., 1950), p. 14.
11 Joseph Gaer, Holidays Around the World, (Boston: Little, Brown, & Co., 1953), p. 133.
12 Barrie Ruth Straus, The Catholic Church, (Hippocrene Books, Inc., 1987), p. 36.
13 Maymie Richardson Krythe, All About Christmas, (New York: Harper & Bros., 1954), p. 3.
14 https://www.novareinna.com/festive/xmas.html
15 Keller, p. 353.
16 „Christmas”, Man, Myth & Magic, Vol. 4, p. 480
17 Francis X. Weiser, The Christmas Book, (New York: Harcourt, Brace & Co., 1952), p. 31.
18 Keller, p. 352.
19 de.essortment.com/christmaspagan_rece.htm
20 Keller, p. 353.
Trackback/Pingback