Gabonafélék a Bibliában – vetőmag példázat, búza, árpa, stb. jelképek

Szerző: | jún 11, 2024 | Ünnepek, pihenés, Mit jelent? | Nincsenek hozzászólások

A gabonafélék fontos szerepet játszanak a Biblia történeteiben illetve az ókori Közel-Keleten, jelképezve az élelmet, a gazdagságot és Isten gondoskodását.A Biblia korában a leggyakoribb gabonafélék a búza, az árpa, a rozs, a köles és a zab voltak. Ezekből különböző ételeket készítettek, amelyek a mai napig jelentőségek a közel-keleti konyhában.  Ez a cikk részletesen bemutatja, hogy milyen szerepet töltöttek be a gabonafélék a bibliai időkben, és hogyan jelennek meg ezek az említések a Szentírás különböző könyveiben 

A gabona jelentősége a Bibliában

A gabona, mint alapvető élelmiszer, elengedhetetlen része volt az ókori Közel-Kelet népeinek mindennapi életének. A Biblia számos részén találkozhatunk hivatkozásokkal a gabonára, legyen szó búzáról, árpáról vagy más gabonafélékről. Ezek az említések gyakran szimbolizálják az életet és a megújulást. 

A gabonafélékből készült fő ételek a kenyérfélék voltak, mint például a pita, a lepénykenyér, és a matzah. Emellett gabonafélékből készültek kásák és egyéb főtt ételek is, amelyeket gyakran fűszereztek gyógynövényekkel és olajokkal, hogy gazdagítsák ízüket. Ezek az ételek biztosították a napi szükséges kalóriát és tápanyagokat az emberek számára.

A bibliai korban tehát a gabonafélék nemcsak az alapvető táplálkozás részét képezték, hanem a gasztronómiai és kulturális élet szerves részét is.

  1. Mózes I. könyve 1:29
    „És íme, nektek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van; ez legyen a ti eledeltek.”
    Itt Isten a növényeket és magokat, beleértve a gabonaféléket is, adja az emberek és állatok táplálékául.

Gabonafélék és az ünnepek

A zsidó ünnepek között számos van, amely kifejezetten kapcsolódik a gabonaterméshez. Például a Shavuot, amelyet a „hetek ünnepeként” is ismerünk, a búzaaratás végét ünnepli. Ezen az ünnepen a zsidók hálát adnak Istennek a termésért és az adott év termékenységéért.

„Azután számítsatok el hét teljes hetet, az első kévék aratása után kezdjétek a számítást. Azután ünnepeljetek örömünnepet az Úrnak.” (Mózes III. könyve 23:15-16)

Az Újszövetségben a gabonafélék

A búza és az árpa az ókor két legfontosabb gabonaféléje volt. Ezeket gyakran említik együtt, különösen a Törvénykönyvben és a próféták könyveiben. Az Újszövetségben is több helyen találkozhatunk a gabona motívumával. Például a Galatákhoz írt levélben Pál apostol így ír:

„Ne tévesszétek meg magatokat: Isten nem csúfoltatik meg. Mert amit az ember vet, azt fogja learatni is. Mert aki a maga testének vet az testből learat romlást, aki pedig a Léleknek vet, az a Lélekből learat örök életet.” (Galaták 6:7-8)

Ez az idézet a vetés és aratás bibliai elvét használja az erkölcsi tanítások kifejtésére.

A magvető példázata

A magvető példázata Jézus egyik ismert tanítása, amelyet több evangélium is tartalmaz. Ez a példázat arról szól, hogyan terjed Isten igéje a különböző emberi szívekben, és milyen kihívásokkal találkozhat ez a folyamat.

A példázat tartalma

Jézus elmeséli, hogy egy magvető kiment a földre vetni. Amint vetett, a magok különböző helyekre hullottak:

  1. Útszéli talaj: A magok az út szélére hullottak, ahol azokat a madarak megették.
  2. Köves talaj: Néhány mag köves talajra esett, ahol nem volt sok föld. Ezek gyorsan kicsíráztak, mivel nem volt mély föld, de amikor felkelt a nap, megégették, mert nem voltak mély gyökereik.
  3. Gyomok közé: Más magok tövises bokrok közé estek, ahol a gyomok megfulladták őket, így nem hoztak termést.
  4. Jó föld: Végül néhány mag jó, termékeny földre esett, ahol bőségesen termett, akár száz, akár hatvan, akár harminc annyit.

A példázat magyarázata

Jézus később elmagyarázza a tanítványainak, hogy a mag a „Isten igéje”. A különböző talajok, amikre a mag esik, az emberek szívét jelképezik:

  • Útszéli talaj: Ezek azok az emberek, akik hallják ugyan az igét, de nem értik azt, és a gonosz eljön, elragadja azt szívükből.
  • Köves talaj: Ezek az emberek azonnal örömmel fogadják az igét, de mivel nincsenek mély gyökereik, ideig-óráig bírják csak, és amikor nehézség vagy üldözés éri őket az igéért, azonnal megbotránkoznak.
  • Tövises talaj: Ezek az emberek hallják az igét, de a világi gondok és a gazdagság kísértése elfojtja azt, így terméketlenek maradnak.
  • Jó föld: Végül ezek az emberek hallják és megértik az igét, és gyümölcsöt teremnek, bőségesen.

Bibliai idézet

A magvető példázatát a Máté evangéliuma 13:3-9 és 18-23 részek tartalmazzák. Íme, a példázat része:

„És sok ilyen példázatot mondott nekik, mondván: Ímé, a magvető kiment, hogy magot vessen. És amint vet, némely [mag] útfélre esett, és jöttek a madarak, és megették azokat. Némely pedig köves helyre esett, ahol nem volt sok föld; és azonnal kikeltek, mivelhogy nem volt mély földje. De mikor felment a nap, megégették; és mivelhogy nem volt gyökere, elszáradt. Némely pedig tövisek közé esett; és a tövisek felnevekedtek, és megfullasztották azokat. Némely pedig jó földre esett, és termést adott: némely százannyit, némely hatvanannyit, némely harminczannyit. Aki füle van a hallásra, hallja.” (Máté 13:3-9)

Ez a példázat arra tanít, hogy különböző körülmények között hogyan fogadják és őrzik az emberek Isten szavát, és ez milyen hatással van spirituális életükre és gyümölcsöző képességükre.

Búza a Bibliában

A búza volt az egyik legelterjedtebb gabonaféle a Bibliában, különösen fontos volt, mert ebből készült a kenyér, amely az asztalok fő eleme volt. A búza magas tápértékű, jó minőségű fehérjéket, rostokat, vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz, így az ókorban is kedvelt táplálékforrás volt.

  1. József története (Mózes I. könyve 41:49)
    „József összegyűjtötte Égyiptom földjének minden gabonáját, a hét bőséges esztendőben; és gabonát rakott a városokban: minden városban a környező mezők gabonáját.”
    Itt a búza az élelem tárolását jelzi, amely az éhínség idején kulcsfontosságú volt Égyiptom számára.
  2. Ítélet (Máté 13:30)

„Mikor pedig eljön a betakarítás ideje, mondom az aratóknak: gyűjtsétek össze először a konkolyt, és kötözzétek csomókba, hogy megégessem, a búzát pedig gyűjtsétek az én csűrömbe.” 

  1. Az Úrvacsora (Máté 26:26)
    „Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és adta tanítványainak, és így szólt: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.”
    A kenyér, amely búzából készül, Jézus testének szimbóluma az Úrvacsorán.

Búza és kenyér

  1. János 6:35
    „Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere; aki hozzám jön, soha meg nem éhezik, és aki én bennem hisz, soha meg nem szomjazik.”
    Itt Jézus a kenyér, ami búzából készül, metaforáját használja, hogy kifejezze, ő a lelki élelem.
  2. Máté 13:24-30
    „Egy másik példázatot is mondott nekik: Az Isten országa hasonlatos ahhoz a férfiúhoz, aki jó magot vetett a földjére.”
    Ebben a példázatban a jó mag, ami gyakran búzát jelent, a jó híveket és a tiszta tanításokat szimbolizálja.

Árpa a Bibliában

Az árpa szintén gyakori volt, de általában kevésbé kívánatosnak számított, mint a búza. Általában a szegényebbek étrendjében jelen meg nagyobb arányban. Az árpa ellenállóbb a kemény körülmények között, így gyakran termesztették olyan területeken, ahol a búza nem volt sikeres.

  1. A bűnbánó nő (Ruth könyve 2:17)
    „Ruth leolt a mezőre és learatott az estig, és kiverte amit learatott, és mintegy egy efa árpát gyűjtött.”
    Az árpa itt az alázat és a kemény munka jelképe, amint Ruth gyűjti az élelmet neki és anyósnak.
  2. Elizeus csodája (Királyok II. könyve 4:42-44)
    „Jött egy ember Baál-Salisából, és hozott az Isten emberének kenyeret, az első zsengéből húsz árpakenyeret, és új gabonát zsákjában. Elizeus azt mondta: Add az embereknek, hogy egyenek.”
    Az árpa itt Isten gondoskodását szimbolizálja, mivel a csoda által mindenkinek jutott belőle.
  3. Csodálatos kenyérszaporítás (János 6:9)
    „Itt van egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két halacska; de mi ez annyi embernek?”
    Ebben a csodában Jézus az árpakenyereket használja fel, hogy több ezer embert tápláljon, ami az árpa fontosságát és az alapvető táplálékként való szerepét hangsúlyozza.

Rozs

A rozs említése ritkább a Bibliában, de az ókorban ismert és használt gabonaféle volt, különösen az északibb, hidegebb területeken, ahol jobban tűrte a klímát.

Köles

A köles, bár kevésbé ismert ma, fontos élelmiszerforrás volt az ókorban, különösen Ázsiában és Afrikában. A köles jól tűri a szárazságot, így hasznos volt azokon a területeken, ahol az eső hiányos volt.

Zab

A zab említése szintén ritka a bibliai szövegekben, de az ókorban ismert gabonaféle volt, amelyet elsősorban állatok takarmányozására használtak, de emberek is fogyasztottak belőle.

Kapcsolódó témák

468

Hozzászólás írása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük