Mit mond a biblia az önfegyelemről? Mi köze ennek az úszáshoz?

A biblia kifejezetten a sportot említi – még ha nem is az úszást – amikor önfegyelemre akar nevelni. Nem céltalan önsanyargatás ez, hanem olyan jellemformáló erő, amelynek díja van: a soha el nem hervadó babérkoszorú. A sportdicsőség, mint minden földi dicsőség múlandó, mégis mekkora áldozatot hoznak ezért a versenyre készülő bajnokjelöltek!

Sokszor imádkozzuk, hogy „jöjjön el a Te országod!” vagy helyesebben „Jöjjön le a Te királyságod!” – ilyenkor őszintén vágyunk rá, hogy Isten uralkodjon a szívünkben. Az engedelmesség viszont nehéz akkor, ha hiányzik az önfegyelem.

Pál apostol a sikeres keresztény életpályát gyakran vonja párhuzamba a nagy önfegyelmet gyakorló katonákkal vagy sportolókkal.

Mit mond az önfegyelemről Pál apostol?

²⁴Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. ²⁵Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. ²⁶Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, ²⁷hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.

1.Kor. 9

Ez nem túl népszerű manapság, de ahhoz, hogy Isten használni tudjon, és uralkodjon az életünkön, meg kell tanulni a világi példákon keresztül, hogy önfegyelem nélkül nem megy. Mert ha nincs kedvem engedelmeskedni, vagy egyáltalán, Istenre figyelni, akkor feleslegesen mondjuk, hogy jöjjön el a Te királyságod, hiszen az Atya uralkodása a szívünkön keresztül történik, a mi aktív hozzájárulásunkkal. Ő nem akar leuralni – bár néha kényszerhelyzetbe hozza az embert! 🙂

A sportoló nem akkor megy az uszodába, amikor kedve tartja, hanem rendszeresen, meghatározott időrendben jár le edzeni: hóban, sárban, télen nyáron.

Az úszó így esélyt ad az edzőnek, hogy segítsen neki a bajnokság megnyerésében. Az edző igazából utasításokat oszt a sportolónak, ami sokszor tűnik durvának vagy lehetetlennek. A Mennyei Atya nem durva, de szeretné, hogy megnyerjük a magunk harcait, és győztesen szálljunk ki a földi életből, amikor itt lesz az idő. A Szent Szellem (Szentlélek) pedig mellettünk áll, mint egy jó edző – csak éppen nem ordítozik. Le kell nyugodni, csendben kell lenni, hogy meghalljuk a szavát.

Egyet tapasztaltam, nem biztos, hogy úgy jön, ahogy elképzeljük!